Európa: az elitek új elrendeződése?

„Nagyon úgy tűnik, hogy bármiféle »nagy eszme« csak akkor lehet sikeres, ha az elitek egymás közötti viszonyának újraértelmezésével is társul. Talán ennek a kérdésnek a középpontba helyezése jelenthet áttörést. A (párt)politika ebből a szempontból vészesen és veszélyesen elmaradott, hiszen alig koncentrál erre a kérdésre. A forgalomban lévő programok két irányban tájékozódnak: világképeket és szakpolitikai irányokat, elképzeléseket vázolnak fel. Teszik ezt úgy, mintha az adott párt légüres térben mozogna, s a politikai paletta egyedüli szereplője lenne. »Megcsináljuk«, »végrehajtjuk«, »átalakítjuk«, »felszámoljuk«, »újraértelmezzük« – hogy csak néhány szokásos kifejezést soroljunk fel, s ezek közös eleme, hogy az adott elit »önmagát ajánlja« gyógymódként, és egyáltalán nem – vagy csak szükséges rosszként – foglalkozik a közeggel, a riválisokkal, az elit többi részével. Ez azonban így – Dahl idézve ismét – nagyon XIX. századi! Egy olyan korban azonban, amikor minden a networkökről, a kapcsolatokról, a formális és informális politikai szerveződésekről szól, a liberális demokrácia sikerét önmagában egyetlen elit sem garantálhatja. Még a legjobb, a legfelkészültebb sem! Ebből pedig az következik, hogy az európai megújulási folyamatnak is kulcskérdése, hogy akár Barroso fejében, akár az általa felkért értelmiségi körökében milyen elgondolások vannak a »világmegváltó« eszméken és a pragmatikus szakpolitikákon túl. Mit tudnak ajánlani az elitek újszerű viszonyának kérdésében? Ha erről a felkért programalkotó szakértőknek nem lesz mondandójuk, ha az elitek együttműködésének újraszabályozására nem körvonalazódik egy, a mai realitásokat figyelembe vevő stratégia, akkor az egész folyamat elveszíti az erejét és a vonzóképességét – minél inkább megyünk Kelet-Közép-Európa irányába, annál nagyobb mértékben.

Arra most nem térünk ki, mennyire égbekiáltóan hiányoznak az ilyen típusú programok a hazai politikából, hogy ne mondjuk a formálódó ellenzék stratégiájából. Puszta világképcsaták és szakpolitikai programok helyett az elitek új egymás mellett élési módjának kreatív kimunkálása lehet a nyerő stratégia. Európában és itthon is.”